Ma a budapesti József nádor téren a "Szegény Kórház - Egészségügyi nagyvizit" rendezvénysorozat megnyitóján jártunk! A vasutas munkavállalók rossz egészségi állapota komoly probléma, ezért is veszünk részt minden, az egészségügy megújítását, megerősítését célzó fórumon. Bár a vasútegészségügy különvált már a MÁV-tól, ennek ellenére érdekvitáikban részt kívánunk venni. A cél az, hogy a vasutas munkavállalók egészsége mielőbb javulni kezdjen!

A munkáltatónál összpontosulnak az erőforrások, a pénz, a hatalom. A munkavállalók ezt összefogással ellensúlyozhatják, ehhez azonban egymással kell szolidárisnak lenni: el kell tűrni, hogy egy kiszámítható program alapján valaki ma egy picivel többet kapjon, ha a másik a következő évben fog többet kapni. Ha ezt sikerül elfogadnunk, szolidárisak is tudunk lenni egymással. Akkor lehet majd demonstrációk, különböző akciók alkalmával a tagságra számítani, valahányszor csak ki kell állni önmagunkért. Ilyen szervezetet kell építeni, én ezen vagyok.

Ha július 9-én a küldöttek úgy döntenek, hogy folytathatom a VDSzSz Szolidaritás megújítását, akkor az előttünk álló feladat nagyon egyszerűen megfogalmazható: azt kell tennünk, amit az emberek akarnak, hogy tegyünk – persze, az adott lehetőségek mentén. Rendbe kell tenni a portánkat, hogy úgy működhessünk, ahogy azt mi elképzeltük: ezek ugyanis nem az én elképzeléseim, hanem sokaké.

A napokban épp azzal „fenyegettem” meg a területi vezetőket, hogy ne készüljenek nyári szabadságra, mert július 9 után Budapestre költözhetnek: több hetes munka vár ránk, hiszen többek között el kell dönteni, milyen alapszabályt és költségvetést készítsünk, milyen feladatokat tűzzünk ki magunk elé. Rendbe kell tenni a VDSzSz Szolidaritást, a VDSzSz Szövetséget, és meg kell határozni szerepünket a Vasutas Szakszervezetek Szövetségén (VASZ) belül. Utóbbinak korrekt, együttműködő szövetségnek kell lennie, de ennél semmiképp sem többnek.

A VDSzSz Szövetség legutóbbi, 2013. évi kongresszusa megszüntette az egészségügyi alelnöki posztot. Ezzel a döntéssel nem csak a vasútegészségügyben dolgozók érdekvédelme lett gazdátlan, de a vasutas dolgozók egészségügyi ellátása is kikerült az érdeklődésre számot tartó tényezők közül.

A VDSzSz Szolidaritás megújítása során fontosnak tartjuk az egészségügyi dolgozók érdekvédelmét, kiállunk a tisztességes bérekért, a megfelelő munkakörülményekért, ezért csatlakozunk a június 23-án kezdődő, "Szegény Kórház - Egészségügyi Nagyvizit" elnevezésű egyhetes rendezvénysorozathoz! További részleteket ide kattintva olvashattok!

Amikor a tagokkal való kapcsolattartás, a tagság helyi érdekvédelme Budapesttől több száz kilométerre történik, akkor egy területi szervezetnél nem dolgozhat másfél ember! Ha érdemesnek találtok arra, hogy a VDSzSz Szolidaritás elnöke legyek, munkám során nagymértékben szeretnék támaszkodni a területi szervezetekre. A tagtoborzás elsődleges: amennyivel nő a létszámunk, annyival több lehetőségünk is lesz. Ennek érdekében szervezőket is alkalmazni akarunk, akik a területi vezetőkkel egyeztetve járják majd az országot. Természetesen, a munkájukhoz szükséges feltételeket is biztosítanunk kell, ehhez pedig pénzre van szükség. Emiatt a VDSzSz Szövetség működését, finanszírozását is közösen újra kell gondolnunk!

Krízishelyzetbe jutott tagtársainkon a közösségnek tudnia kell segíteni, ezért kell segélyezéssel foglalkoznunk. De nagyon fontos az üdültetés is, főleg most, hogy 65 éves korig kell dolgozni. Szakszervezetünk feladata olyan helyzetbe hozni tagjainkat, hogy alkalmasak legyenek a munkavégzésre, és egészségesek maradjanak. Ehhez pedig meg kell teremteni a pihenés, a rekreáció feltételeit!

Minél több üdülővel kell együttműködnünk, az önellátótól a félpanziósig, ahol a szociálisan rászoruló tagjaink akár ingyen is kipihenhetik fáradalmaikat az év bármely hónapjában! Hosszútávon, szakszervezetünk anyagi megerősítése után, saját tulajdonú üdülő is szóba jöhet.

Ahhoz tartom magam, amit május 7-én a tagok és képviselőik, a küldöttek szavazatukkal kinyilvánítottak: célom a VDSzSz Szolidaritás teljes megújítása! A múltban elért sikereket nem letagadva, hanem elismerve, az eredményeket megtartva, de 25 év után teljesen új utat kell járnia szakszervezetünknek! A tagokkal kell foglalkozni, a problémáikat kell megoldani, életkörülményeiket kell javítani. Élő közösséggé kell válnunk, és ennek érdekében közösen hozott döntésekre, megoldásokra van szükség - természetesen, egymás véleményének maximális tiszteletben tartásával!

A napokban olyan híresztelések kaptak lábra a hálózaton, hogy pár kollégámmal valamelyik magyarországi párt megbízásából tesszük azt, amit teszünk. Ezt a leghatározottabban visszautasítom. Bár a politikai pártoktól való függetlenség fontosságáról korábban már beszéltem ezen a fórumon is, most újfent megerősítem: nem vagyok egyetlen politikai párt tagja sem! Ezt többek között ki is jelentettem az elnökjelöltséget elfogadó nyilatkozatom mellékletében. Erről is beszéltem ma Záhonyban, de azt szeretném, ha Titeket sem érne meglepetésként, ha esetleg a sajtóban rövidesen ilyen és ehhez hasonló hírek jelennének meg. Sajnos vannak, akik nem válogatnak az eszközökben, ha valakit el akarnak lehetetleníteni Magyarországon.

Sokkal szorosabb kapcsolatot kell ápolnunk a tagjainkkal, a vasutasokkal. Milliónyi munkavállalói csoport létezik, milliónyi különböző érdekkel: meg kell hallgatnunk őket, majd a munkavállalókkal közösen el kell döntenünk, mit tegyünk, merre menjünk. A lényeg, hogy ne mi találjuk ki, mi a jó nekik, hanem ők határozzák meg számunkra a követendő utat! Ez alapvető feladat a VDSzSz Szolidaritás megújítása során! Mitagadás, sok munka vár ránk.

Természetesen, a szakszervezet egyik legfontosabb dolga képviselni a tagság érdekeit, hiszen a mai magyar valóságban nagyon lényeges a munkahely védelme, a jövedelem. De ez nem minden!

Ferencvárosban a Május 1. épületben találkoztunk ma az RCH munkavállalóival, köztük sok tagtársunkkal is. Én 17 évig dolgoztam fordulószolgálatban, pontosan tudom, mit jelent nappal aludni, és mennyire felborul a bioritmus. A megszakítás nélküli munkarend esetén nagyon fontos szerepe van a rekreációnak, pláne most, hogy a korkedvezményes nyugdíj intézménye is megszűnt.

Ezért különösen nagy hangsúlyt kell fektetni olyan programok kidolgozására, amivel ennek az áldatlan állapotnak az egészségügyi következményei mérsékelhetőek. Ez a mi dolgunk és felelősségünk, de szerencsére vannak jó példák. Ausztriában a nyugdíjkorhatárhoz közeledve csökkentik a havi kötelező munkaidőt – mindezt úgy, hogy az érintettek jövedelme ne csökkenjen jelentősen. Sok megoldás elképzelhető, ezek közül a legjobbat kell közösen megtalálnunk! Persze, a munkáltatók is tisztában vannak azzal a veszéllyel, hogy bizonyos életkor fölött a munkavállalók egy adott munkakör betöltésére már nem lesznek orvosilag alkalmasak.